milyen szép hasonlat vagy költői kép vagy miafene ez....mindenesetre így éreztem magam
...erős szél volt tihany felől...én szembe eveztem kajakkal, ameddig csak bírtam egy izomfeszítéssel, aztán hátradőltem és hagytam, hogy a szél lassan hazavigyen..20 perc evezés, és 1 óra csordogálás..remek volt.
és olyan is szombat éjjel egy karaoke bárban rá kelle jönnöm, hogy a tehetség és az önbizalom teljesen függetlenek egymástól..
majdnem én is énekeltem, legalább nekem jó a hangom...csak nem volt megfelelő szám, mert ki ismerte volna fel ezt?...a közönség 20 alatt volt...
de hogy miköze ennek a nyílvesszőhöz? lírai hasonlat.. mert valljuk, be hiába repül egyenesen a célja felé, sosem éri el...és még ha el is érné, hamu lenne...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.