a fejemben csak úgy.... nem hozzáférhetőek.
a jelszó egy illat, beleszippantok és körbekergetem a fejemben a zárt fiókok előtt, hátha az egyik kinyílik...
olyankor aztán hátradőlök és pereghet a film...
ez a film most pocahontasról szól..akit persze nem így hívtam, úgy 2.3.-ban.
gesztenyebarna haját néztem magam előtt az órákon és biztos voltam benne, hogy miután lehozom neki a csillagokat ő lesz a gyerekeim anyja. volt hogy megfogtam a haját az órán, észre sem vette...és beleszagoltam. erőt adott...
a tudat is, hogy minden rendben. felnézett rám amiatt mert, vidám voltam okos, és rossz...de így megy ez, a jókislányok a rosszfiúkat szeretik. azt hiszem nyilvános megbüntetésem amikor nem lehettem többet örsvezető, és elvették a kisdobosnyakkendőmet, egy kicsit kibillentette a hitéből, de lovagiasságom, hogy megvertem bárkit aki vele packázott, hamar visszanyerte a bizalmat.. remekül ment minden egészen addig, míg a barkács...meg nem nyerte azt a kerületi futóversenyt....a barátom. állandó gyömörgörcsben telt minden nap onnantól, hogy esetleg örök szerelmünknek vége, pedig már olyan közel voltam...egyszer megfogtam a kezét is. a futóbajnok szemtelenül jóképű volt és nagyon vékony, és...és kedves na, de nem az eszéért szerettük. attól fogva hármasban töltöttük az időt a nagyszünetben..és a parkban. egy alkalommal ott...egy védelmező tereptárgy (a kőbánya mozi szellőzője) mögött csókversenyt rendeztünk...1 perc alatt....ki tudja többször megcsókolni őt. éreztem, hogy nyernem kell...sikerült. de a barkács nem tűnt el... annak ellenére sem, hogy érveltem ha tehettem, hogy a lányok a veszteseket szeretik? az illat napján..az alagsori menzából felfelé tartottunk lépcsőn, jóval lemaradva a többiektől. ruháink, orrunk ételszaggal tele, de az erotikát a levegőben ez cseppet sem érdekelte, meg minket sem.... pocahontas rábeszélésemre, néhány lépcsővel feljebb visszafordult és lehúzta a nadrágját....és a bugyiját.
csupasz volt..és gyönyörű. elérzékenyülve mellésétáltam, megköszöntem és belecsókoltam a nyakába...orrom a tarkójánál. ahol a konyhai szagoknak nyoma sem volt... azon a háborítatlan helyen, a hosszú haja védelmében, üde friss illatoázis, egy virágos sütibolt...mozdulni nem bírtam, csak csodálkoztam.
hát ilyen A Nő....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.