volt azaz álmom...gyerekkoromban mikor nagyon kicsivé megyek össze..aztán nagyon nagyra növök
ilyesztő volt mindkettő
mikor nagy lettem a föld csak egy porszem volt a ruhámon...najó az autós pizsamámon
amikor meg kicsi, úgy nőtt fölém a világ, hogy valaminek a részévé váltam..egy alkotó elemévé, egy okos molekulává.
egyik esetben sem csináltam semmit..csak féltem, hogy eltűnt az ismert világ...
a legtöbbször visszatérő álmom, volt.
nappal azon gondolkoztam, hogy miért félek tőle..
1. mert nem tudom irányítani
2. egyedül vagyok
3. éskülönben is mit érdekel engem a világegyetem mega molekulák? a biológia tanárnőről akarok álmodni...
elhatároztam, hogy következő éjjel tudatosan elbánok a félememmel..
ahogy elaludtam, már jött is az ismerős érzés, a növekedés...de nem, csakazértsem fogok megnőni, visszatartom! és ment ment és ment....mikor éreztem, hogy ura lettem ennek a képességemnek hagytam hagy pumpálódjak megint gigásszá...
aztán...körül mertem nézni, végre először....erőltettem a szemem, hogy lássak valamit a sötét semmiben....halványan kivettem egy két bútordarabot, padot.. a környezet ismerős volt...az iskola...néztem tovább
az ajtó...a teremből nyíló szertáré
egy alak ......vékony blúz, miniszoknya
a tanárnő...izgulni kezdtem a felismeréstől...
és....
ne....ne most!
nem akarok összemenni...!!
nem lehet!
basszus
letört voltam reggel és elszántam, hogy igenis az összemenést is vissza fogom tudni tartani...
még ha egy élet is kell hozzá...:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.