a lakatlan szigetre?
papírt, ceruzát, és egy fotóalbumot
lenne kedvem írni és rajzolni? ha már éppen nem a túlélésért küzdök, biztosan... gyerekem ma egy szalmakunyhóban alszik, ahogy tegnap is...a civillizáció minden adottsága nélkül. persze élvezetből....izgulok érte, és hiányzik...
kénytelen voltam a helyére képzelni magam...vissza a természetbe. és be kellett látnom igazi kihívás lenne....egy olyan élet amiben nincsenek pl. autók...és ezzel tudat is megszűnne hogyha nagyon akarok egy óra múlva már messze járok ettől a helytől...értelmet nyerne az egy napi járóföld fogalma....de persze csak fikcióként mert, hogy egy napig nem akarék önszántamból gyalogolni az biztos.
testépítésben keményedett városi kukacok vagyunk...egy kis almában...és tudom , hogy tegnapelőtt reggel az a szikár alföldi ember tudott volna azon kívül is meglepetést okozni amit mutatott... konkrétan megkérdezte, hogy tudom-e mivel tüzelnek a slambuc alá?
fa?...körbemutatott sehol egy...széna? szalma?....és csak mosolygott....na kezdett érdekelni a dolog.
tényleg mivel?...itt semmi nincs.
dehogynincs....mezei pacsirták a fűben, vigyázzak hova lépek, és friss tehénszar... gyorsan felkenni a szalmakunyhó falára száradni majd lepergetni...lényegében fűrészpor....ha rossz világ lesz -és itt már kezdtem érezni, hogy nagy bölcssség fog következni - csak egyel lesz nekem kevesebb..
és avittos szütyőjéből előhúzta mobilját...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.