belvárosi kopott utca, az üzletben harapni lehet az illatot, és kell is mert tátva maradt a szám a giccsektől amiken a szemem nem akadt meg...lépcső le, fel....le a földalatt tekergő, helységből helységbe nyíló terekbe...félhomályos folyosóra...függönyök...szeparék, tompa kacajok.
függöny fel...a földön párnák körben és egy alacsony masszív asztal középen...függöny be...a lámpáról egy indián madár tollai lógnak amit nyilvánvalóan a műanyagarcú farkas evett meg mielőtt a nagy vadász...egy szemvillanásával kiterítette őt is a falára. pincérnek csengetek...kérek egy vöröset és két feketét....megkaptam...és nem...nem álmodtam, itt teáztam tegnap harmadmagammal...jó volt. biztosan elmegyünk még...
bocs füleitek, de a kép így teljes.... a tanulság pedig..?
a harcos mindig kivár, még a zebrán is, csak akkor indul el...ha újra piros lett
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.