irányítás...
engem is megdöbbentett, az előző irásomban ez az eredmény. mert, hogy vágyhatnék olyamire amitől félek? ezt nyilván egy gyakorló BDSM rajongó csuklóból megválaszolja..nekem fogalmam sincs.
erre is jó egy blog. ha van elég önismeretetd, vagy legalább igényed rá akkor néha porba döngölöd magad, a rólad alkotott képet...aztán hagyod, hogy felépüljön újra, bízva benne, hogy hátha te is..
-------
és vannak azok az álmok, amiket elalvás körüli állapotban vetít az agyam... na azokban általában semmi szex nincs. remélem ez arra bizonyíték, hogy az agyam teljes kapacitására szükség van ahhoz is........és nem a farkammal gondolkodom. :) viszont szinte mindig élethalál döntési helyzetekbe kényszerülök...és meg kell mentenem másokat.
mint annakidején nagyapám...
egyszer hajnalban, még gyerekkoromban, utaztunk az autóban 5en. apám húga vezetett, mellette apám, én hátul középen a simca könyöklőjén, mellettem jobbra a nagyapám, balra anyu... vidékre mentünk. az öreg hatására kényszerű frissesség lepte be az autót...előtte sosem mert senki álmos lenni, sem ásítani. a lányán, a friss jogosítványa miatt egészen biztos rajta volt a megfelelési kényszer...de ebből akkor semmit sem éreztem....egyszercsak mintha vattába hajtottunk volna olyan lett az országúton a köd. eddig gyönyörű kilátásom élveztem középről, most meg meg azt, hogy mellettem ül a nagy ember, akinek csak a tarkóját láttam mindig a volánnál.. csak figyelt csendben és válaszolgatott mindenkinek röviden aki kérdezte. egy ideje már egy lassú autó mögött baktattunk, untam is. de hirtelen J elhatározta hogy előzni fog, index, gáz...csend támadt.. és egy nagyon hosszú pillanat kezdődött.
egy ifa hűtőrácsát láttam meg tökéletesen középről...J megmerevedett és semmit sem csinált...érzem nagyapám ingjének bagószagát, ahogy a a jobbomról előrehajol, és balkézzel félrerántja a kormányt. vissza a sávunkba, majd mellé úgy, hogy csodák csodája nem érünk semmihez... ekkor J beletapos a fékbe és megállunk a füvön. Nagyapám a kilincsre teszi a kezét...kinyitja az ajtót, tétován visszanéz és csak ennyit mond:
Átülök
ezt a visszanézést csak nagyon sokára értettem meg..nem illett a személyiségébe. de mára rájöttem, hogy a maga módján vígszatalásnak szánta, nem csak szónélkül átül....és
talán még most is ott ülnénk megfagyva szótlanul, ha nem töri meg akkor a csendet...
ha nem nyúl át fölöttem?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.