készülődött az ovónő.. szeptember volt
összehívta a csoportokat az udvaron és kiállított eléjük. álltam a sünire nyírt hajammal, napbranítottam és néztem a tornacipőm orrát topogva..
- Tudjátok, meg gyerkekek, hogy ő az a fiú aki eltörte a két új tollasütőnk közül az egyiket, direkt. neki köszönjétek egész évben, hogy nem tudtok majd játszani...
- de...én..
- hozzá menjetek majd mindig mikor eszetekbe jut az egy darab ütőröl...hogy de jó lenne...
és egyre hangosabban beszélt és beszélt, és én lassan elsüllyedtem szégyenemben..már csak a felsőtestem látszhatott ki az udvar betonjából mikor felcsillant a remény..
- mégis.... hogyan gondoltad mit fogunk ezzel most csinálni?
és látványosan odanyújtotta nekem..
higgadtan elvettem és azzal a lendülettel átdobtam a 3m magas kőfalon a szomszéd gyárépületbe...
sakk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.