az elején szemöldököm felvonva nem értettem miért ajánlották életem legkülönbözőbb szakaszaiban ezt nekem
ilyen címmel...ellenáltam mostanáig
a közepén félni kezdtem, hogy ennyire félreismertek
és mégis a főhős minden tettéért úgy szégyelltem magam mintha én lettem volna
de a végén megértettem...
fel kell nőnöm.
legalábbis ez az üzenet, azoktól akik sosem értik, hogyan kerülhetek percek alatt szürreális helyzetekbe
pedig egyszerű
wei wu wei
mint az ittlétem...
a monitorom hátterében ott ketyeg az lb
néha elindítom a félkarú rablót és pörgetek egyet
ki van itt?
sokan
rutinosak, csalódottak, reménykedők, hivatásosok, újrakezdők, nagyképűek, elrontottak, hiperaktívok,... érdektelenek
tudom
tudom és mégis...ha rossz napom van ritkán, simán megállít egy vastag száj, egy kihívó dekoltázs...
teszek egy megjegyzést...és titokban remélem, hogy a válasznál már nem leszek elég kíváncsi..
így szokott lenni
és akkor ujra önmagammá változom
aki tudja, hogy az utak akkor is kereszteződnek ha átnevezzük őket
ámen
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.