...de ezt a biztonságos öbölből nehéz megmondani, kimerészkedtünk hát, hogy folytassuk utunkat...mint valami küldetés, pedig semmilyen magasztos cél nem vezérelt minket

csak az a  csiklandozó, gyomorszorító, kimondhatatlan érzés..legalábbis akkor még.

a nyílt vizen hamar rádöbbentem, hogy az idő csak elhúzta a mézesmadzagot felettünk...már nem tűnt...egyáltalán barátságosnak...sőt, nagyon jól tudta, hogy ott vagyunk, várt minket..
amikorra elég messze kerültünk a kikötőtől, mögénk fordult, ezzel végképp elvágva a visszautat, feketeséget borított ránk, a víz porzani kezdett, a szél 45 csomóra állandósult..és erősödött.

zárjuk be a kabint... mondtam..

ezt akartam?

a sziget sziklafalai most nem nyújtottak védelmet..szálguldottunk vele párhuzamosan egyetlen esélyünk volt..tartani az irányt...a hullámok is hátulról jöttek..felemelték a hajó farát..az előrecsúszott még gyorsabban..az orrát belefúrva a vízbe..aztán átsuhant alattunk kiköpte a hajó orrát, hogy megint visszadobjon minket a szélnek..az akarat vezérelt.. izmaim gépként dolgoztak, átfagyott kezem satuként szorította a kományt, a szemgolyóm pedig már alig fájt mikor vízcsepp fúródott bele
kinek játszom itt a hőst?

néztem a két férfi arcát a fedélzeten...bíztak bennem...
ha leérünk a sziget aljára..ott lesz egy öböl balra 2mérföldnyire..csak még 1 óra..
aztán jött a hang...és az a perc
kiszakadt a jobb hátsó árbócmerevítő...
el kéne szabadítani az orrvitorlát mielőtt eltörik az árbóc..de a többiek azért kapaszkodtak, hogy a fedélzeten maradjanak a hirtelen oldalra dőlő hajón, nem bírtak elérni a kötélig
egy lehetetlen ugrás..elengedni, vissza a kormányhoz..megvan, de elvesztettük az irányítást. a következő széllöket már játékszerként talált minket..és a hullámmal együtt végre átfordított...

egyenesen a sziklafal felé...
 

hm..

ez az...gondoltam...amiért jöttem

amit az előbb még nem bírtam kimondani,
de ebben a pillanatban már indokolatlan nyugalommal éreztem, hogy lesz alkalmam ide leírni

mert végre megtudtam mi lettem, mikor nagy lettem:

egészkicsi

nagyon nagyon nagyon apró pont vagyok a világban...

akármit is teszek.

és ez felemelő érzés...