hősnek éreztük magunkat mikor felértünk bringával a hegytetőre vasárnap..
voltak csendes szakaszok
és nemcsak azért mert átgondoltuk az életünk értelmét épp
élveztük az erdőt,
hogy izzadunk..
hogy párát zihálunk

fent nyújtózkodtunk egy nagyot
és biztosak voltunk benne, hogy átalakulásunk acélos erőgéppé kivülről is látványos..

majd G nyugodt mozdulatokkal
rágyújtott egy szivarra...

két férfi a füstben

a pár elszánt kiránduló aki az előbb még elismerően köszönt
most úgy nézett ránk mintha csíkot szippantanánk egy üveglapról..
de a vetítés belül ment enélkül is
képek a hétből,
mondatok, hangok
színek és ízek...

rákészültünk arra mi most jött,
sisakrostély le..
roham

visszafelé az út..ötödannyi,
ha elég bátor vagy ahhoz, hogy
ne fékezz

 a végére letisztult a terv és ez megnyugvással töltött el
a természetben fogok élni, halászni és vadászni..
amíg Ő bógyókat gyüjt..
igen igen igen!

nemsokára vetkőzés közben megcsörrent a mobilom:
hali, átküldtem mélen amit a gps bejelölt a goggle mapen, hogy merre jártunk..
tényleg? tökjó!!
mindjárt megnézem laptopon..