kis csoport állt. különböztek külsőre, belsőre, a világ legkülönbözőbb tájairól jöttek, csak a céljuk volt közös. a fiatal varázsló hozta őket aki ismerte a titikaka titkait.
de nem mindet. ő a 62 évével még kezdő volt a szakmában, ráadásul európai szemmel csak kicsit több mint feleannyinak gondolta bárki..
talán egyszer, majd olyan bölcs lesz és erős mint Ő.. az öreg varázsló, aki igazán öreg volt.
engedélyt kérni jöttek hozzá, hogy a tó körül felkeressék azokat a helyeket ahol az erő van. hagyományos szertartás volt..ami legtöbbször egy igennel és jókivánságokkal fejeződött be, a fiatal varázsó mégis szertette mert ilyenkor valamiféle feloldozást érzett és bátrabban adta át a tudást az utazóknak.
sokszor eszébe jutott, hogy az egész talán csak ezért van.
de most az öreg nem kezdett beszélni, várt...majd lassan felnézett, egyenesen az egyik idegen férfi szemébe...
a férfi nem érzett ebben semmi émelyítőt..szeretett az emberek szemébe nézni annak ellenére is, hogy hazájában ez már egy kihalóban levő szokás.
Érezte az öreg szavainak jeletését.
- Neked nem kell engedélyt kérned...sokszor jártál már itt, csak emlékezni jöttél.
A fiatal varázsló leplezve csodálkozását lefordította tisztelettel a szöveget.
épp ez a furcsa férfi akit a tucatnyi ember közül legkevésbé érdekelt az amit mondott? de hamar elhessegette értetlenségét és újra arra vágyott, hogy öreg legyen, olyan erős és bölcs, hogy ezt is megérthesse.
másnap már nem csodálkozott amíg a többiekkel meditáltak,
a férfi nem jött oda, csak szivarozott és nézte a vizet
hát ezért utazta át a fél világot.
itthon volt
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.