igen-nem..
szeret-nem szeret (na ilyen rég volt..)
tegnap vidékre mentünk egy üzlettársammal aki egyedülálló nő, okos, jólszituált, és még csinosnak is mondanám...
tegnap derült égből mellkasrúgás volt, hogy szerelmet vallott és mivel úgy érzi továbbra is viszonzatlan marad az érzése nem bír már így együtt dolgozni és inkább kilép...
köpni nyelni nem tudtam...bámultam kifelé az ablakon és azon gondolkoztam, hogy a drága forgatókönyv írom ezt most pusztán egy hatásvadász morbid viccnek szánja-e vagy része a cselekménynek?
de hiába vártam, hogy megmentsen a frappánsan beszúrt reklámblokk
nem jött
ahogy a szavak sem
szarul éreztem magam egy nő miatt aki mellettem a könnyeivel küszködött
pedig a lelkiismeretem tiszta volt
nem tettem soha még csak kétértelmű megjegyzést sem..
és nem is néztem rá úgy... ami számára is kiderült többször mikor együtt ebédeltünk, és a fogással élvezettel szemeztem...helyette.
így eljutottam egy újabb olyan helyzetbe, ahol fogalmam sincs mit kéne tettem
ami valahogy megnyugtató érzés mert azt jelenti
még nem tartozom az okos felnőttek közé akik kapásból megmondják a tutit...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.