...úszni voltam. nem túl izgalmas történet, mégis... ott van időm elmélkedni a hosszak közben.... beugrottam és figyeltem magam előtt a hullámot ahogy az edzőm tanította, nem szabad, hogy megelőzzön. hányszor vert el minket wietnámi papucsával és hányszor nyomott le a víz alá, csak úgy...és hányszor gondoltam, hogy én elverem... egyszer sem, mert erre semmi esélyem nem lett volna. esetleg sötétből hátulról fejbevágni egy súlyos tárgyal...de az meg nem az én műfajom. tegnap ahogy fáradtam...úgy vált hamónikusabbá a mozgásom...és javult az időm, éreztem. azt vettem észre hogy a melletem lévő pályán gyorsban úszó férfival egy tempóban haladok egy ideje...mellen. és ezt nem adhattam fel... majd győztesen kinyomtam magam a medence szélén...mint tarzan...
aztán elszédelegtem az öltözőig..., tíz perc után már meg tudtam különböztetni a pólóm a zoknimtól és
egy teljesen más világba léptem már ki,
mert rájöttem, az változik...nem én,
:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.