mozdulatlanul...homlokán izzadságcseppek kergetőztek. arcizmai pedig próbáltak ellentartani a belső késztetésének, hogy elbőgje magát... de belül így is sírt. 20 éve állt ezen a helyen utoljára..amikor a szigorú szerzetesek az élet útjára bocsátották érettségivel... sosem készült papnak... a belsője mégsem engedte, hogy igazán világi életet éljen. nem volt nő...akit igazán akart volna...egészen mostanáig. az iskola kápolnája egy hosszú magas tetőtér...az oltárnál egy ablakkal. ezen sütött be a nap, csak rá... csak a pap, a menyasszony és én láttam küzdelmét, magával és a fénnyel...amire most kell ki lépnie.
egyik kép sem sikerült, a menyasszony, higgadtan hűsölt pompás ruhájában, mert már nem izgult annyira, mint először az oltár előtt....csodálkozva nézett néha jobbra, a fekete ruha tetejére ahol csak egy fehér fantomarc látszik...
aztán ettünk egy hosszú asztalnál.
de este lett...egy barátom szülinapja a liszt téren
és ittunk egy hosszú asztalnál
rájöttem megint, hogy egy nagy csapat nem bír ésszerű döntéseket hozni...azért a capella folytatódott, ahol empátiára edzettem a Nőmmel ami még akkor is kitartott, mikor egy bajszos férfi felugrott a színpadra akinek leánybúcsuja volt, sőt még akkor is mikor egy kirúzsozott másik megsimogatott...és akkor fogyott el, mikor a kivilágítatlan labirintuson keresztül, ahol nagyon sok zsákutca van...kellett volna eljutnunk a wcre...de
inkább itthon mentem el.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.