nem lesz szalonna

egyszer év vége felé, megkért, hogy maradjak bent vele egy péntek délután a gimiben..
kicsit furcsálltam, mert nagyon titokzatosnak tűnt

beültünk a termünkbe...
és kíváncsian vártam mi lesz..
a vékony, már negyvenévesen gyűröttarcú ember, nagy nehezen, feszengve belekezdett..orra alatt motyogva, esélyt sem adva a szájról olvasásnak.
- a helyzet az, hogy .....a sors úgy hozta, hogy úgy alakult...hogy tanár legyek...amihez nem sok kedvem volt...de most mégis ezt teszem....és tulajdonképpen szeretem...csak van amit mégsem...de mindegy is..nem erről akarok beszélni...
beszédében mindig nagy szüneteket tartott aztán a rövid szavaszokat... marhagyorsanelhadarta...

- hanem arról.....hogy itt az évvége...és van nekünk ez az osztályzásféle...amibe azt gondoltam bevonlak téged is..
-hm?
-...merthogy te ismered az......osztálytársaidat...te tudhatod...hogy kire mi hogy hatna...mi ösztönözné....ha éppen a rosszabb jegyet kapja vagy a jobbat..

majd előhúzott egy gyűrött papírt a zsebéből
amin az osztály nagyrésze szerepelt, és mellette két szám...

- ezek között most neked kellene dönteni...
- ....dehát....- annyira meglepődtem, hogy nem jött elő belőlem semmilyen szó......ez most vicc? vagy kibaszás? vagy megtiszteltetés?...nem, ez egy gyomorszájon rúgás
- ...te vagy erre a legalkalmasabb..
- ezt miből gondolja?
- ...nem fontos....kezdjük el
-...de én nem...- majd a szemem a papírra tévedt
-...igen, te is rajta vagy a listán..

ott volt a kezemben a lehetőség, hogy bosszút álljak, jutalmazzak...
de nem tettem...vagy legalábbis, annyira megideológizáltam, hogy egy pillanatra se kelljen azt gondolnom magamról,
hogy ennyire kicsinyes vagyok

én a jobb jegyet kaptam.
engem az ösztönöz ha értékelnek...

2009-12-05 13:08:44