nem lesz szalonna

voltam a wampon...mint tavaly ilyenkor, és megint jó érzésem volt.annak ellenére is, hogy az emberek néha gyanakvóan néztek rám....de ezt betudtam annak, hogy ma kissé fényérzékeny voltam és jólesett olykor felvenni a napszemüveget...namindegya lényeg az alkotó légkörtökmindegy…

két ártatlan betűamíg önmagukban állnak, de ahogy szavakba kerülnek, felforgathatják a világod mpéntek este, egy étteremben ahol a meglepetés buli meglepetés díszvendége voltam, és lemerülés előtti állapotomban úgy gondoltam hogy nem árthat meg az a pár pohár 100os agavé…

gyerekkoromnak az öntudatra ébredős időszakában lakótelepen laktunk. nem szerettem.  a mi házunkban voltak lila panelek, ami a környéken egy fogalom lett. a "lila ház" én büszke voltam rá hogy különbözik a többitől és természetesen láttam, hogy a benne lakók is…

nem tudom ki volt... de elneveztek róla egy hajót, ami spanyolorszából viszi át a kalandvágyókat marokkóba. mi négyen a fiúkkal, mint akiknek semmi konkrét céljuk a világban...a fedélzetén iszogattunk...és vártuk milyen lesz Tanger. ők akkor még akkor nem tudták, hogy nemsokára…

"rosszul viszonyulsz a kereszthez, szögelni kell nem feszülni.."öööö..köszönöm.

-végtelen, mert ha létezik két szín, akármilyen hasonlóak is mindig van köztük egy harmadik, de vannak tiszta színek. amiből nagyon kevés van...alapszínek. ezek az egyszerűségük miatt csodálatosak, és mert magukban hordozzák az összes szín kikeverésének a lehetőségét..- azt…

.. valami elnéző ha nem tudjuk hol vannak a határokvan abban kis hazugság mikor nem tudjuk, hogy átléptükés van mindebben izgalom.itthon vagyok újra.és ez jó