nem lesz szalonna

füstös lokál, avitt falak, puha bútorok..pezsgők, csillingelés, ének
kínos volt ahogy maszatosképű barátom odalépett hozzám
nem festett túl jól abban a hosszú fekete kopott kabátban, egyáltalán nem hasonlított a címlapfotójára, és az sem volt jó fej ahogy mint egy kezdő nepper odasúgta...
gyere mutatok valamit !
közös múltunkra tekintettel  elvonultam vele a sötét oldalra,  ahol izgatottan egy kis üditős üveget húzott elő..

mit akarsz ezzel?
ez tonic sűrítmény...! - és elégedetten várta a hatást, de látta, hogy semmi - kinin!!
tudom, hogy kinin van benne. és? nem vagyok maláriás..
nem is azért, ilyen mennyiségben egyfolytában állni fog tőle a farkad..
tényleg?...de én úgy érzem így is többször áll mint illendő lenne
akkor nem érdekel?
akkor nem...
és egy perdülettel visszaindultam a helyemre, ám félúton megfordultam
...és meddig..?

ebben a pillanatban 3 lövés dördült, ő összeesett

lehet hogy...?
majd még három..és összerezzentem..engem talált el?
elkezdtem végigtapogatni magam..
arc gallér ing boxer
hm?!
még kettő

felültem az ágyon..a szoba sötét volt
a csiklandozóan puha szőnyegen elbotorkáltam az ablakig a hosszú nehéz függönyök lomhán hussantak szét kiköpve engem az ablakfülkébe,
hunyorogtam..
néztem ahogy a kukások takarítják az óvárosi főteret, amin tegnap még hömpölygött a tömeg..
a maradék petárdákat durrogtatják
siettek, nemsokára itt fognak állni megint..ahogy minden egészkor várva a csodaóra játékát....most is zenél...meg kéne már néznem, talán délután..
addig visszafekszem
a nehéz függönyök ismerősként nyíltak szét újra, a résen pedig behasított a fény a szobába..
végig a kapanén az asztalon a boros pezsgős üvegeken, az ágyon,
aztán lesiklott egy csípőn, hogy elakadjon abban a derékban..
alszik
mögétérdeltem
volt még ott egy nyitott ajtó...
és egy üres tonikos doboz..
kinin mi?
haza kéne mennem..
talán holnap....

2010-01-04 22:38:54

 

pedig tuti nem veszek
műkopott angyalkát, kosárfonott kistáskát, hereforma fityegő bőrtárcát,
nem állok sorba olajfelhőben kolbászért, és nem iszom langyos forraltborszörpöt..

akkor meg minek?

mert jó nézni az embereket...
ahogy beszövi őket az ünnepi áhitat
ahogy a szemükben csillog a megváltás
ahogy a bevásárllólistájukon a nevek mellé
megnyugodva végre odatehetik a szeretetpipákat..

pont mint én..

és ahogy S mondja
[link https://www.youtube.com/watch?v=rj6jVhf8uKw dicsőség:)]

2009-12-19 10:55:49
 

egymás szemébe néz..az kihívás
verekedés lesz.
ha mindketten melegek, nem az lesz...
ha az egyik akar verekedni, és a másik még mindig ül nyugodtan a pultnál
az...gyanús,
hogy nyugodtra nagyon vigyáznak a kidobók...
 

2009-12-13 20:25:28

mindenki csak törpének hívja,
egyrészt tényleg kicsi, másrészt mert az arca és alkata is olyan, és ha mindehhez felveszi a kötött bojtos sapkáját, azt már tuti direkt csinálja..
kedvelem, pedig igen ritkán ismer meg, amikor épp tiszta pillanatában van.
itt rekedt ő, egy lehetetlen düledező házban egy eladhatatlanul szűk telken ahol épp csak befér az a több tonnányi ócskavas, és tüzifának összedarabolt szekrény...
néha ebből a halomból előhajt egy egészen felismerhető formájú ősrégi oldalkocsis motorral. fütsől és bömböl, de megy..
aztán órákkal később megjelenik telepakolt oldallal, ahol láttam már, kiskomódot, lobogó rojtú állólámpát, és szinültig visszaváltandó üvegeket..
merthát, törpe rendszeres nagyivó
néha csak dölöngél, a járdaszélén ahol valami láthatatlan madzag mindig visszahúzza
máskor káromkodik magában..
ha pedig  elkezd kijózanodni, szó nélkül megáll valaki háza előtt és addig szedegeti a gyomot míg ki nem szólsz...köszi, egy sörrel.

pár napja, a könyvtár előtt jöttem el, ahol imidzsváltás miatt a gyerek részből a bejárat előtt lévő nagy vízfejű plüss mesefigurát kirakták a kuka mellé, így volt kb akkora mint én.. szürreális ahogy ott ült szomorúan lapostányérnyi szemeivel és mélázott a jövőn..
de azt nyilván nem sejthette

hogy törpe is arrafelé megy haza, és hatalmas szívével megmenti az ormótlan állatot. a hátára kapta, két karját előre húzta a nyakába kicsit előrahajolt és elkezdte hazacipelni..
a plüss egészen hálásnak tűnt, lelkesen kapaszkodott és nyilván azt sem bánta, hogy térdtől lefelé a járdán húzta új gazdája, nagyon imbolyogva, de legalább beszélt hozzá...igaz a szavak nagyrésze nem volt ismerős a könytárból....
hálából fejét gazdája fejére hajtotta, aki ezzel plussz feladatot kapott,
fején egyensúlyozni egy óriási másik fejet...
de törpének ez az érzés már nyilván ismerős volt korábbról, mert amikor az előrelógó plussz fej zavarta a látásban, lendülettel hátradobta az övét...így repült mind a kettő...aztán fél perc, újra megvolt a horizont..mehet tovább.

ekkor sétáltam el mellette. esélyem sem volt belépni a világába így csak figyeltem csendben...és kezdtem hallani amit beszél..

-.....afassszombaaa...maciii....
fejdobás
-....na ha ez sem tetszik neki....nem veszem feleségül...

kivételesen remélem, hogy nem alszom át a lánykérés reggelét és hétkor kipattan majd a szemem az irdatlan hangra ahogy szokott, mikor erre kanyarodnak a motorral kiöltözve, jobbján a visszautasíthatalan állattal..

[link https://www.youtube.com/watch?v=633dtabfbsM vagy?]
 

2009-12-07 10:25:26

az út már jóideje felfelé haladt,
végső erőinkel tekertünk a csúcs felé,
mikor lihegésünk megszokott ritmusát őszinte vallomással törte meg G.
-vettem ..hhh..egy ...hh....szilikonbetétes...alsógatyát, a múltkor nagyon fájt a seggem...
-..........remek...hh....legalább...nem kell otthon annyit magyarázkodnod miután velem találkozol....

úgy döntöttünk ott a csúcs.

2009-12-06 20:56:33

egyszer év vége felé, megkért, hogy maradjak bent vele egy péntek délután a gimiben..
kicsit furcsálltam, mert nagyon titokzatosnak tűnt

beültünk a termünkbe...
és kíváncsian vártam mi lesz..
a vékony, már negyvenévesen gyűröttarcú ember, nagy nehezen, feszengve belekezdett..orra alatt motyogva, esélyt sem adva a szájról olvasásnak.
- a helyzet az, hogy .....a sors úgy hozta, hogy úgy alakult...hogy tanár legyek...amihez nem sok kedvem volt...de most mégis ezt teszem....és tulajdonképpen szeretem...csak van amit mégsem...de mindegy is..nem erről akarok beszélni...
beszédében mindig nagy szüneteket tartott aztán a rövid szavaszokat... marhagyorsanelhadarta...

- hanem arról.....hogy itt az évvége...és van nekünk ez az osztályzásféle...amibe azt gondoltam bevonlak téged is..
-hm?
-...merthogy te ismered az......osztálytársaidat...te tudhatod...hogy kire mi hogy hatna...mi ösztönözné....ha éppen a rosszabb jegyet kapja vagy a jobbat..

majd előhúzott egy gyűrött papírt a zsebéből
amin az osztály nagyrésze szerepelt, és mellette két szám...

- ezek között most neked kellene dönteni...
- ....dehát....- annyira meglepődtem, hogy nem jött elő belőlem semmilyen szó......ez most vicc? vagy kibaszás? vagy megtiszteltetés?...nem, ez egy gyomorszájon rúgás
- ...te vagy erre a legalkalmasabb..
- ezt miből gondolja?
- ...nem fontos....kezdjük el
-...de én nem...- majd a szemem a papírra tévedt
-...igen, te is rajta vagy a listán..

ott volt a kezemben a lehetőség, hogy bosszút álljak, jutalmazzak...
de nem tettem...vagy legalábbis, annyira megideológizáltam, hogy egy pillanatra se kelljen azt gondolnom magamról,
hogy ennyire kicsinyes vagyok

én a jobb jegyet kaptam.
engem az ösztönöz ha értékelnek...

2009-12-05 13:08:44

és a köd lassan kezdte visszavenni a kölcsönbeadott földeket a naptól mikor a folyóhoz értünk..
az autóm halkan suhant, fel a töltésre...
nem erre számítottam
folyómeder, már barnuló, de még mindent beszövő növényekkel a partján..
sebes víz,
és egy komp, mert hát annak kellett lennie a vaslapnak a vizen, kint volt a tábla. a fura szerkezeten szinte semmilyen felépítmény nem bíztatott, csak várta ,hogy ráhajtsak...óvatosan feltettem ferdén az autó elejét, aztán elgurultam a vaslap végéig..
némán igyekeztem felfogni a látványt.
mellettünk egy acélsodrony volt kifeszítve a folyó túloldalára amihez ki voltunk kötve...
az ember aki eddig a háttérbe olvadt most megmozdult
szertattásszerűen lassan, de teljes erejéből betekert kézzel egy láncot, egy másikat kiengedett és már vitt is minket át az ár a túloldalra. időbe került megértenem, hogy mitől mozog a hajónk
épp eddigre végzett emberünk az autóm körbejárásával...majd megszólalt
170
mennyi? kérdeztem meglepetten
...170 mormolta el megint
előhúztam a zsebemből egy ezrest..és felé nyújtottam
hiába, feltette a kezét
nem tudok visszaadni...

nyeltem egy nagyot, és előkapartam a parkolásra hanyagul bedobált aprókból a viteldíjat meg némi borravalót.
csendes percek után a hajó a túloldalon koppant....megint egy begyakorolt mozdulatsor...kész, intett lehajthatok.  aztán nem mozdult többet...
megnyomtam az idítógombot, a motor felmordult a fényszórók bekapcsoltak, beállították magukat, a belső fények elhalványultak, a zene lassan felelrősödött..
ez egy germán szertartás volt, amit élvezni szoktam, de most valahogy szégyelltem magam
őt néztem a tükrörből ahogy lassan újra a háttérbe olvad,
ő pedig minket, ahogy távolodtunk...

mennek tovább...

magyarország, szamos, du 4.


2009-12-03 20:58:28
 

pár száz kilóméter után, lassan átszivárog a szélvédőn
be az utastérbe, a tüdőmbe, hogy aztán agyamra telepedjen..
elemészti a színeket a fényeket, árnyékokat
bezabálja a perpektívát és ami marad
egy karnyújtásnyi világ

szorosabbra zárom hát emlékekből szőtt vértemet
belső égésem nagylángra veszem
és kisütöm újra
[link https://www.youtube.com/watch?v=zgOeiPPvEvQ&feature=related a napom....]

2009-11-20 16:50:42

ebben egészen biztos voltam már 8 évesen
még ma is emlékszem az érzésre... ahogy kezd hatni a rábeszélésem...és lelassít  előttem az iskola lécsőjén felfelé..
a torkom a szívemben dobog, de nem szabad  megéreznie, hogy ennyire akarom látni...nem azt nem.
inkább azt mondom nem feltünően nyeldekelve
sosem gondoltam, hogy ennyire bátor vagy..
megfordul
és tényleg, mintha maga sem gondolta volna eddig
a nadrágjához nyúl, letolja..

azt hittem valami rémisztően gusztustalant fogok látni, amitől majd hónapokig dadogok..

ehelyett ott volt...az
a domb a két láb közé bújó völggyel
ennyi..
de akkor... miért gyengül el a lábam?
és miért érzem, hogy ez a legszebb amit valaha láttam?
és mi csiklandozza a hátam..?
és a nadrágom..?

ott volt...a titok
amit máig sem sikerült megfejtenem..

tehát g.csilla első helyezett
a 2. még nem dőlt el..
 

2009-11-17 22:44:05

...nem tudom, a barátom kisfia 5 éves...van egy bátyja előző házasságból aki néha ott alszik..ő 12
így fordulhatott elő, hogy egy szürke szerdán ovi után az anyuka, néhány rongyosra gyűrt plébojt húzott elő kisfia ágya alól..
elakadt lélegzettel, indult kifelé az újságokkal...hogy apával megbeszélje.
mire a kissrác hisztizve az ágyát csapkodta...

"ne vedd el anya, tudod hogy nem tudok nélküle élni!!!"

:) végülis...ezt csináljuk felnőtt férfiként is

...A (4 éves kislány) az a fajta akinek a barna bőre kék szemei kusza haja, és örök vidámsága mindenkit megérint..
az akiről nem bírod levenni a szemed, legyél, nő, férfi, fiatal öreg..
pár napja a nővérével(10) játszott...babaházast és egyszercsak tőle szokatlan módon elszomorodott
-mi a baj? kérdezte a nővére..

-...az... hogy mire én nagy leszek már nem lesz olyan bácsi akinek nincs felesége...

-...??!!...de akik most kisfiúk, azok akkor lesznek bácsik amikor te nagy leszel..

-...ja!!! ezt nem tudtam!!....oszlottak el a felhők [link https://www.youtube.com/watch?v=-sIEdA1cyhQ&feature=related az arcáról....]

2009-11-09 11:21:25

reggel felkelt, nyújtózkodott egyet..
megitta két cukorral a tejeskávéját és utána belenézett a tükörbe
jobban tette, hogy nem előtte...mert még most is szarul nézett ki
a haja is kócos...és ráadásul barna
milyen nap van ma?...kérdezte mindig magától
mintha nem tökmindegy lenne egy hercegnek..
felöltötte legdíszesebb harci ruháját
majd levette és átöltözött egy sokkal szerényebbe
buzgott benne a tenni akarás
bepattant hát hófehér paripájába, ami valójában egy egész ménes volt
és elhatározta, hogy csak jót fog cselekedni...
az első ötlete a sárkányölős program volt
ám ma valahogy nem volt kedve összedzsuvázni magát
a második a toronyszobából királylánymentős szitu
de eszébe jutott, hogy még a múltkori is ott van a konyhában
erről viszont beugrott neki G a barátja..aki szeret enni
és éppen várja új kiadványának sajtótájékoztatóján..
hány óra? kérdezte a lótól..és az megmondta ..nagyjából
ha most elindulunk akkor is elkéstünk mert a margithíd le van zárva.
így aztán el sem indultak..
égett is az arcáról a bőr mikor felhívta
olyannyira, hogy erről egy bizonyos marhasültre asszociált amit azonnal elment megrendelni, és megenni.
ott aztán egymást váltották a színe elé járulók.
majd sok sok órán át okosakat, igazságosakat és hülységeket mondott
aztán este fáradtan ágybadőlt...
ahol utolsónak bevillant neki a szex
de csak a napot baszta el

2009-11-06 00:33:40

- azt mondanám Dről...jó haver, jó fej...amióta megismertelek egészen más fogalmaim lettek a barátságról..
- ...értelek
-veled valahogy olyan meglepő és határtalan érzés...
- ...hidd el haver, én lennék a legboldogabb ha viszonozhatnám..
-hülye

2009-11-04 23:26:40

jójó
leszámítva egy két gyorshajtást, és záróvonalat
jameg
néhány tisztátalan gondolatot egy feketéről..
aki miatt elméláztam a pincérnő nagy kerek...szemén
amit egy piszkosnagy borravalóval erősítettem meg
meghogy
nem mondom meg a nőnek akivel a fél napomat töltöttem, hogy semmi esélye...bár ő sem kérdez rá soha

a jófiú most megfürdik beül egy taxiba és elmegy vacsorázni..
ahol már senkit nem fog megtéveszteni
mert tudják..a furcsa hobortját
hogy titokban szereti átúszni a csendes [link https://www.youtube.com/watch?v=tCFU5l6-j2k óceánt....]
 

2009-10-29 18:25:13

játszom a jófiút a naplómban...
igaza lehet..mert ismer
azóta, hogy először a lába közé nyúltam
miközben ő éppen a nőmmel csókolózott..
de erre ki lenne kíváncsi?
 

2009-10-28 19:27:57

már csak 3...a többiek nem akarnak a két vihar közé szorulni.
akkor te miért mész?
mert muszáj..
miért?
mert van az emberben egy tároló..amibe gyűlnek a bosszantó dolgok. kicsinyesség, butaság, igazságtalanság, rosszindulat...és a szemetet néha le kell [link https://www.youtube.com/watch?v=sG2Vj86B2hg&feature=related vinni]
 

2009-10-20 09:29:14

a camemberttel töltött gombának, ahogy még ott fortyog benne a sajt
a jéghideg borospoháron legördülő cseppeknek
az üveg mögött egymásba gabalyodó lángnyelveknek
nekem mégis felállt

pihenj!..néztem rá erélyesen.. ez most nem alkalmas

hm...megpróbálok figyelni a többiekre az be szokott jönni ...valami misztikus lélekelemzős játékot játszanak..ahol kihúzott fogalmak alapján magukról beszélnek...nyomasztóan komoly..
én is játszom? én jövök? és felolvasom fennhangon a kártyákat..

szerelem....sokatmondó bólogatások

vonzerő....cinkos mosolyok

érzékiség...halk moraj

gyakorlás....na itt kirobbant nevetés, majd mégyegyet húztam a többszázból

gyakorlás....és ezzel el is dőlt a játék további menete...

szeretem ha nevetnek, de megkönnyebbültem, hogy nem kell lelki élve önboncolást tartanom...

viszont gondolkodóba ejtett, hogy bölcs dolog-e holnapután elmennem 10 pasival összezárva a jeges tengerre...?

2009-10-19 00:21:09

bebújik a kabátom alá
kiszárítja a szemem
süvít a fülemben
kavarog a fejemben
és mégis szeretem

mert nem tud más lenni
ha nem fúj, megszűnik létezni..
 

2009-10-14 08:52:37

kis csoport állt. különböztek külsőre, belsőre, a világ legkülönbözőbb tájairól jöttek, csak a céljuk volt közös. a fiatal varázsló hozta őket aki ismerte a titikaka titkait.
de nem mindet. ő a 62 évével még kezdő volt a szakmában, ráadásul európai szemmel csak kicsit több mint feleannyinak gondolta bárki..
talán egyszer, majd olyan bölcs lesz és erős mint Ő.. az öreg varázsló, aki igazán öreg volt.
engedélyt kérni jöttek hozzá, hogy a tó körül felkeressék azokat a helyeket ahol az erő van. hagyományos szertartás volt..ami legtöbbször egy igennel és jókivánságokkal fejeződött be, a fiatal varázsó mégis szertette mert ilyenkor valamiféle feloldozást érzett és bátrabban adta át a tudást az utazóknak.
sokszor eszébe jutott, hogy az egész talán csak ezért van.
de most az öreg nem kezdett beszélni, várt...majd lassan felnézett, egyenesen az egyik idegen férfi szemébe...
a férfi nem érzett ebben semmi émelyítőt..szeretett az emberek szemébe nézni annak ellenére is, hogy hazájában ez már egy kihalóban levő szokás.
Érezte az öreg szavainak jeletését.
- Neked nem kell engedélyt kérned...sokszor jártál már itt, csak emlékezni jöttél.
A fiatal varázsló leplezve csodálkozását lefordította tisztelettel a szöveget.
épp ez a furcsa férfi akit a tucatnyi ember közül legkevésbé érdekelt az amit mondott? de hamar elhessegette értetlenségét és újra arra vágyott, hogy öreg legyen, olyan erős és bölcs, hogy ezt is megérthesse.
másnap már nem csodálkozott  amíg a többiekkel meditáltak,
a férfi nem jött oda, csak szivarozott és nézte a vizet
hát ezért utazta át a fél világot.
itthon volt
 

nyugodt hétvégének ígérkezett a nyaralóban, hangtalanul esett a hó amit perverzen néztem a fűtött nappali nagy üveg falain át. és csak esett és esett..
és ahogy ilyenkor lenni szokott, egyszercsak felcsendült a fejemben a wham last christmas és máris ellenállhatlan ingerem támadt, hogy hóembert építsek , és kötött pulcsiban hógolyózzak meg ilyesmi...
jó ötletnek tűnt, és a forraltborok miatt kitartott a lendületünk amíg az alak végleges formát nem öltött.
csak mikor a fazekat egy székről a bazi fejére tettem,  tűnt fel, hogy az arányai inkább egy hógólemhez hasonlítanak és ezen a ritkásan elhelyezett kavicsfogak sem  tompítottak sokat.
kifulladva gyönyörködtünk benne, mégiscsak a mi gyerekünk, mikor közeledni láttam valakit...
Leg úr volt az, nőstöl a gyerekkel aki egy kádnyi méretű szuperbiztonságos háttámaszos bukókeretes bobban csúszott csendben utánuk bealudva és finoman behavazva, de lássuk be nem sok extrém helyzet adódhatott a balaton déli partjának ezen tükörsík területén ma este.
Na gondoltam itt az alkalom kihúzni magam, ha Leg meglátja a gólemet biztosan elámul. de neeeem, Leg-et nem olyan fából faragták, mosolygott egyet és mintha észre sem vette volna a kurvanagy alakott mellettem megkérdezte, holnap megyünk-e hósárkányt építeni az öböl jegén, jönnek dzséék is...ok mikor? csak nyugodtan, ahogy ébredünk..
Másnap Leg telefonjára ébredtünk, hogy akkor mizu?ööö.. reggeli és ott leszünk..
11 körül futottunk be
dzséék szembe jöttek..na mi van elfáradtatok? aha el...
a sárkány fej és nyak része nagyjából 4-5 m hosszú volt..egy pár méter múlva kibukkant egy hosszú farokrész, majd még egy  aminek a vége felfelé  kunkorodott, még volt mit dolgozni rajta..
nagy lendülettel nekiláttam a fejének de Leg segített, mert túl kicsi lett az enyém..aztán a testre pakoltam rá, pont rossz helyre úgyhogy le kellett faragni, végül a háromszögletű tarajokat kezdtem építeni mire megtudtam, hogy a sárkányoknak sokkal vastagabb van...
12 kor, ahogy távolodva visszanéztem a még mindig szállingózó hóesésben ott állt
Leg egyedül a sárkánya mellett...a hólapáttal...enyhén szent györgy pózban..
Még napokig építette, ha ráesett a hó letörölte...ápolgatta, etetgette.
ilyen ő
és én?
..én tegnapelőtt meglepődtem, hogy miért van a kert közepén egy lábos..?

...olyan, hogy a sebesüléseiket akarják mutogatni? biztos nincs...mert szeintem mi azért csináljuk, hogy elképesszünk benneteket, mennyire bátran, veszélyesen élünk...ami tök férfias. nem? például nekem mindegyik testrészemen van valami heg...és elképzelem ahogy halkan magabiztos mosollyal a ropogó kandalló előtt mesélem őket
ez?
biciklisbaleset...15 évesen szemből nekimentem egy nagyobb srácnak aki azt játszotta hogy majd a többiek kitérnek előle..
wow és ez?
egy üvegajtó...
és ez?
a motor kipufogója
és ez?
vakbél..
és ez?
nekidőltem részegen a grillsütőnek
és ez?
az az orrom..mindig is kicsit görbe volt
bocs, és..... ez?
hááát .......na azóta hordok gombos slicces gatyát...

..nem mintha nem lenne hozzá elég fantáziám, csak éppen aki fontos az megérdemli az igazságot, aki pedig nem annak nem magyarázkodom..
ennek ellenére sem biztos, hogy ez a jó hozzáállás, mert mondhatnám azt is, hogy akit szeretek azt szívesen megvédem..akár az igazságtól is.
de ezeket az elveket még nem dolgoztam ki ennyire sem 19 éves korom tájékán mikor egy este d.vel álltunk a ruhásszekrényben és próbáltunk mozdulatlanok maradni..
a ruhásszekrény egy tábori szobában állt 6 vasággyal együtt. a szobában ezenkívül volt még 6 lány és egy nagyon szigorú tanárnő aki épp a takarodót jött betartatni...
a lányok azt gondolták...csak mégy egy perc, és végre kijöhet az két helyes zenész srác a szekrényből..
mi azt gondoltuk...nyert ügyünk van, elhitték azt is, hogy zenészek vagyunk..csak két perc még..
a tanárnő azt gondolta...miért nézni minden lány a recsegő szekrényt?
pár perc múlva már a b terven gondolkoztunk a kertben...ami az volt hogy ha elcsendesedett a ház visszalopózunk az ablakon át..aztán meglátjuk
és megláttuk
a nyitott ablakot, majd a szobában a lányok b tervét....
helóheló...dejó hogy visszajöttetek...sikerült szereznünk egy gitárt...
.....................pf
játszotok nekünk valamit halkan?
öö...mi csak hangosan tudunk játszani....
ne már...
ölembe vettem a hangszert , és a hogy ebből mi lesz nézéssel d hez fordultam
na...mit játszunk?
tudod..a lalala tam tam?
azt ne azt útálom..és ez? pengettem egy határozottat..
ne..az szomorú
így ment ez nagyjából öt percig...aztán lebuktunk
bevallottuk, csak el akartuk őket csábítani és akkor rájöttem az igazsában rejlő erőre..
amire d. azóta sem...

én meg tegnap...kaptam egy gitárt
csillogó lakkfekete, vékony fehér kerettel
egy félmosollyal az ölembe vettem..

na...mit játsszak...?

utálom a hideget
éshogy ekkora vagyok,
de ennek hamarosan vége
majd tavasszal, leadok egy pár kilót
és akkor kezdődik az igazi élet..!
határozta el..
a hóember
 

(...és igen, tényleg bemásoltam a nem ideírt nyári, őszi bejegyzéseim nagyrészét, hogy lassan utolérjem magam..)

a tarkóm
a nyakam
a fülem
a szám
valamint
budapest és környéke

hősnek éreztük magunkat mikor felértünk bringával a hegytetőre vasárnap..
voltak csendes szakaszok
és nemcsak azért mert átgondoltuk az életünk értelmét épp
élveztük az erdőt,
hogy izzadunk..
hogy párát zihálunk

fent nyújtózkodtunk egy nagyot
és biztosak voltunk benne, hogy átalakulásunk acélos erőgéppé kivülről is látványos..

majd G nyugodt mozdulatokkal
rágyújtott egy szivarra...

két férfi a füstben

a pár elszánt kiránduló aki az előbb még elismerően köszönt
most úgy nézett ránk mintha csíkot szippantanánk egy üveglapról..
de a vetítés belül ment enélkül is
képek a hétből,
mondatok, hangok
színek és ízek...

rákészültünk arra mi most jött,
sisakrostély le..
roham

visszafelé az út..ötödannyi,
ha elég bátor vagy ahhoz, hogy
ne fékezz

 a végére letisztult a terv és ez megnyugvással töltött el
a természetben fogok élni, halászni és vadászni..
amíg Ő bógyókat gyüjt..
igen igen igen!

nemsokára vetkőzés közben megcsörrent a mobilom:
hali, átküldtem mélen amit a gps bejelölt a goggle mapen, hogy merre jártunk..
tényleg? tökjó!!
mindjárt megnézem laptopon..
 

volt egy matematika tanárom,
igazi stréber lehetett diákként
ezért lephette meg az, hogy ha épp jó kedvemben talált, ötösre írtam a matekdogát...ha nem akkor is jókedvemben voltam, mert megkértem, hogy amőbázzon velem míg a többiek írnak...és mindig nyertem
megér ez neked egy 1est? kérdezte
természetesen...mindennek saját értéke van, és csak segítség ha adott az ára.
de ebbe most nem mennék bele..
hiába ment egyre jobban a matek és a fizika...az egyetlen hivatástudat szerű érzés csak a rádiós posztom felé volt.
én voltam az iskola hírmondója
imádtam..
zenéket válogattam, és bemondtam...ami eszembe jutott
hm:) najó...néha csak a felét, de így is értették
leváltásom többször is ott lebegett a fejem felett...olyankor egy emberként állt ki mellettem az iskola népe 4x6x30 fő...aminek a fele igaz kb.
+ az igazgató...aki apám sporttársa volt...ami igaz
épp egy ilyen kínos nagyszünet utáni számonkérés készülődött az igazgatói irodában, a testnevelő tanár vette zokon, hogy feltettem magamban hangosan, mikrofonnal a kezemben a kérdést
....vajon eltört volna-e B.Zoli karja a szekrényugrásnál, aki mellett állt ha ő éppen nem G.Évi dekoltázsát bámulja?
10 perc múlva kiderült, rosszul láttam..
de akkor is,
1.állítsam helyre a renomét
2.közvetítsem szombaton a kerületek közti focibajnokságot a stúdió ablakából..

nemár tanár úr...én vizilabdázom, fogalmam sincs a fociról...és utálom...és randim is lenne..

rekkenő szombat délelőtt, kiültem az ablakba, lenéztem a 2.ról az udvarra.. szedett vedett mezekben 3 pályán egyszerre zajlottak a meccsek, köztük tömegek, próbáltam hát tényszerű lenni:

-az 1es pályán lila kettes viszi a labdát a kapu felééé...de kicselezik!
dögunalmas volt..
-a kettes pályán a zöldek a labdát keresik...pedig ott van balra!
ebben a pillanatban mindenki magához képest balra nézett...a labda sehol.
azt hiszem...itt kaptam vérszemet...

bezártam a stúdió ajtaját...és végre élvezettel közvetíttem tovább:

-... ennyire szép passzot még nem láttam, és viszi a labdát...ezt a srácot még a tévében fogjuk látni....és átadja a feje fölööött, és berúgja.... góól...

az összezavart tömegek először azt hitték lemaradtak valamiről, aztán rájöttek..egy negyedik meccset közvetítek,nem azt amit ők látnak, de honnan is láthattam volna, már rég beültem a süketszobába...és az iskola összes folyosóján plussz az udvaron recsegő hangfalak visszhangozták tovább..

-... testnevelő tanár úr...mégegyszer elnézést azért amit mondtam...csak a féltékenység beszélt belőlem...tudom, hogy nem a dekoltázsát nézte

(a távolból hallottam a dörömbölést a stúdióajtón)

-hanem a mellbimbóját...a pólón keresztül...

mindennek ára van
ez nekem egy ig.rov-ba került...

(ja és mi lett a matektanárommal?....ilyen volt szegény, hogy most is elfelejtettem befejezni a sztoriját....)